Arra ébredek, hogy anyám hangosan dörömböl ajtómon, miközben kiabál velem, hogy keljen már fel és menjek iskolába. Hmpf... Álmosan fordulok át hátamra, de ekkor leesek az ágyról. Ordításomra anyám egy pillanatra abbahagyja a dörömbölést, aztán folytatja,d e már azzal, hogy mit csináltam már megint. Nyögve-morogva kelek fel a földről és vonszolom be magam a fürdőszobába, hogy aztán vegyek egy jéghideg zuhanyt. Ez mindig segít, s nem sokkal később már a víz hidegségétől ordítok. Igen, normális vagyok teljesen. Nem sokáig bírom, minél gyorsabban lefürdök, aztán elvégzem fürdőszobai teendőimet. Köntösömbe bújva megyek vissza szobámba, hogy felöltözzek. Egyszerű farmer, kicsit szakadt rövidnadrág, hozzá szürke trikó. Miközben bedobáltam cuccaimat válltáskámba, igyekeztem magamra húzni cipőmet is. Mikor késznek nyilvánítom magam, még felveszem karkötőimet, nyakamba akasztom legdrágább kincsemet, egy fekete vasmacskás medált, arany lánccal. Még Taeyangtól kaptam a reptéren, mielőtt elment volna. Megrázom fejem, hogy ne kelljen szomorkodnom, s táskám vállamra kapva nyitom ki ablakomat. Mindig az ablakon át távozok. Így elkerülöm a szüleimmel való találkozást, valamint gyorsabb is. A friss levegőtől felélénkülve ugrálok lefelé a tűzlépcsőkön. A nem sokkal később már az utcán rohanok. Akármennyire is utálok suliba járni, nem akarom, hogy büntetésből bezárjanak délutánra. Csinálták már egyszer, kétszer és mindig hülyét kaptam. Ráadásul gyakorolnom kell a flash mobra.Kis kerülővel ugyan,d e sikeresen megvárom kedvenc pékségemet, s utána már arcomon vigyorral, táskámban fánkjaimmal futok tovább.
Már be van zárva a nagy kapu, mikor odaérek, de ez sosem szokott zavarni. Édességemre vigyázva dobom át táskámat a túloldalra, majd felkapaszkodva a kerítésre, könnyedén átmászok. Mielőtt rájöhetne a portás, hogy megint átlógtam, addigra én már futok is termem felé. Be az épületbe, végig a folyosón, fel a lépcsőn. Aztán balra, utolsó előtti terem a folyosó végén. A terem előtt lefékezek, s hagyok magamnak pár percet, hogy kifújjam magam. Bekopogok, de nem várom meg, míg szólnak, hogy bemehetek, hanem egyszerűen benyitok. Az osztály elnémul, a tanár pedig lenéző érdeklődéssel fordul felém.
- Már megint késett - tudatja velem, mintha én nem tudnám magamtól.
- Igen - bólintok kicsit nemtörődömön. De mit csináljak? Mondjam, hogy nem fog többet előfordulni? Hagyjuk már!
- Szeretne az igazgatóhoz menni? - érdeklődik, miközben fegyelmező pillantást vet néhány osztálytársamra, akik válaszom hallatán elnevetik magukat vagy vigyorognak.
- Nem szeretnék. Azt mondta, hogy egy hétig látni se akar - válaszolom mosolyogva. Megint felnevet néhány osztálytársam, én pedig amikor nem rám figyel a tanár, lepacsizok a hozzám legközelebb ülő Luhannal. Mikor a tanár megint felém fordul, igyekszek komoly fejet vágni, Lulu pedig füzetébe kezd el körmölni valamit.
- Igazán viselkedhetne lányhoz illően. És ne késsen többet! - szid le. - Menjen a helyére és a mai nap már nem akarok több panaszt hallani magáról! - mondja, majd már fordul is a tábla felé, hogy folytassa a matekegyenlet megoldását. Luhan kezembe csúsztat egy összehajtogatott papírkát, én pedig vigyorogva fogom markomba, miközben helyemre sétálok. legutolsó sor, ablak mellett. A legjobb hely. Lehuppanok székemre, majd az ablakhoz húzódok, hogy előttem ülő osztálytársam rejtekében elolvashassam Luhan üzenetét. Írásán látom, hogy sietett vele, kicsit kesze-kuszák. Halkan fel is kuncogok rajtuk. "Van egy jó hírem és egy rossz. A jót nem mondhatom el, mert meglepi lesz később. A rosszat viszont muszáj tudnod :S Tegnap miután elmentél, Min mondott valamit, amiről neked is tudnod kell. Szünetben elmondom, nem akarom, hogy mindenki halljon, amikor kiakadsz. Még valami. Igyekezz figyelni az órán, mert tételt veszünk bizonyítással ^^P.S.: Jó reggelt unni :3 <3"
Többször is elolvasom az üzenetet, s arcomon töprengő kifejezéssel próbálok rájönni, hogy miről lehet szó. Az, hogy figyeljek az órán, természetesen a legkevésbé sem sikerül. Rajzolgatok füzetembe, vagy csak bambulok ki az ablakon. Általában ezt szoktam csinálni órákon, de a jegyeim jók. Jobbak, mint az átlag. Nem tudom, hogyan csinálom. Nem direkt, az biztos.
Arra eszmélek fel, hogy kicsöngetnek és mindenki pakolni kezd. Füzetemet bedobom táskámba, a levelet pedig zsebembe gyűröm. Hátratúrom hajam, miközben vállamra véve táskámat elindulok kifelé.
- Samantha - állít meg tanárom hangja, mire sóhajtva fordulok vissza. - Nem tudok büntetés nélkül elmenni a késése felett. Éppen ezért maga fogja körbevezetni új osztálytársát.
- Nekem nincs időm ilyesmikre - rázom meg fejem, majd hátha segít alapon hozzáteszem, hogy sajnálom. pedig nem. Tudja ki fog újakat pátyolgatni, miközben próbálunk.
- Márpedig körbe fogja vezetni - jelenti ki ellenkezést nem tűrő hangon, s az osztály felé fordulva int egyet. Viszonylag hátulról egy barna, hullámos hajú lány sétál felénk. Egy egyszerű szürkéskék pólót visel és hozzá rövidnadrágot. Nincs túl sok extra benne, elsőre is leveszem, hogy anyuci kicsi lánya. Valahogy süt róla. Undorodom az ilyentől. - Ő itt Oh Mi Sook.
- Felőlem - dünnyögöm. - Órák után találkozunk, én most rohanok. További szép napot tanárnő! - mosolygok a nőre, majd megfordulva kisietek a teremből, útközben karon ragadva az ajtóban álló Lulut. A fiú nevetve karolja át nyakam, mikor már a folyosókon sétálunk.
- Kis idegenvezető lettél! - mondja, s finoman belecsíp arcomba.
- Hagyjál már - lököm el őt nevetve. Kisétálunk az iskola belső udvarára, majd lehuppanunk a középen lévő fa tövébe. Táskámból kiveszem a fánkos dobozt, s miközben megkínálom a fiút, megkérdezem, hogy mi a rossz hír.
- Min már egy ideje gondolkozott a dolgon. Azt mondta, már egy ideje húzza valakihez a szíve és ezért nem tud önfeledten táncolni velünk, mint eddig. De próbálkozott! Csak nem ment. Úgy érezte, nem helyes se az, amit a sráccal tesz, se velünk, mert így csak hátráltat minket. Ráadásul m...
- Lulu - szakítom félbe őt finoman. - A lényeget. A körítést majd megkapom tőle, ha beszélek vele.
- Oké - sóhajt. - De akkor megígéred, hogy végighallgatod!
- Majd meglátom - dünnyögöm. Nem tudom, hogy miről lehet szó, de ha egy is azok közül, amik megfordultak a fejemben, akkor nagyon rosszul fog végződni a beszélgetésem Minnel.
- Szóval. Min összejött CAP-pel és kilép tőlünk - hadarja el gyorsan. Kezemből kiesik vaníliás édességem, s szemeim elkerednek. Hogy micsoda????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése