1. fejezet /Mimi/

Miami, mi? A sokak által imádott város, a tengerpart, a nagy bulik...
Valahogy engem hidegen hagy. Nagyot sóhajtva szállok ki a repülőből, ügyet sem vetve a rám mosolygó steward-ra. Majd pont egy ilyen fiú fog érdekelni, hát persze.
Átveszem a bőröndömet is, sietős léptekkel távozom onnan. Azt hiszem, undorodom az összes reptértől, ráadásul ez hatalmas, sok-sok hemzsegő emberrel, a légkör pedig olyan felettébb nyálas, hogy hányingerem támad.
Gyerünk Mimi, szedd össze magad! - parancsolok némán magamra.
Sikeresen kifogok egy taxit, aki elvisz a címre, ami a papíron áll. A kulcsok már a zsebemben zörögnek, egyre idegesebbé téve ezzel engem.
Kifizetem a taxist, majd kiszállok. Bár már láttam képen a lakást, mégis élőben más volt. Itt fogok élni, itt fogok szenvedni. Szuper.
A kulcsokkal bejuthattam a lakásomba, ami a harmadik emeleten volt. Levágom magamat a nappaliban terpeszkedő kanapéra, és lehunyom a szemeimet.
- Mimi, már itthon vagy? - Érkezett a kérdés az ajtó felől, és eszeveszett kopogást hallok meg.
Már csak ez hiányzott... - gondolom keserűen, de azért felállok, hogy ajtót tudjak nyitni a nagynénémnek.
- Igen, megérkeztem - felelem neki kurtán.
Hirtelen ugrott a nyakamba, a szőke haja mindent eltakar.
- Annyira örülök, hogy itt vagy! Biztosan jól fogjuk magunkat érezni - jelenti ki ezer wattos mosollyal az arcán, majd eltávolodik tőlem.
- Azt kétlem.
- Ne keseregj, itt is találni fogsz barátokat.
- Nincs szükségem amerikai barátokra. Mind elkényeztetett cicababa, a fiúk pedig... mind kockák. Ha valamijük nincs meg, akkor nem tesznek érte semmit, hanem megveszik. Otthon elégszer láttam ezt a módszert, itt nem akarok ezzel összefutni.
- MiSook - jelenti ki teljesen komoran. - Engem nem érdekel, hogy mennyire el vagy kényeztetve, és hogy mennyire unsz már mindent, de itt mások a játékszabályok. Most én felügyelek rád, és mivel az enyém az egész ház, mindenről tudok. Én nem vagyok az anyád, nem fogok csak a te kedvedben járni. Ha valami rosszat csinálsz, bűnhődnöd is kell érte. Ja, igen, azt el ne felejtsem, hogy minden este hétre itthon kell lenned, akkor van vacsora. Négy egésznél nem lehet rosszabb az átlagod, és nem járkálhatsz össze-vissza. A zsebpénzt a viselkedésedtől függően kapod meg, mert a szüleid nekem utalják át, és nem neked. Nem táncolhatsz, nem barátkozhatsz rossz emberekkel - sorolta végig. Majd egy csapásra visszatért a mosolygós Lara unnie. - Most, hogy tisztáztuk a szabályokat, mit kérsz ebédre? Ma kívételesen meghívlak - mondja bájosan.
- Nem vagyok éhes - felelem unott arccal, majd rávágom az ajtót.
- Dacolhatsz, de nem éri meg - hallom még a hangját, majd a lépteit, ahogyan elhalad.
Szuper. Azt hiszem, a maradék pénzemből veszek magamnak egy ásót, és egy félelmetes helyen elkezdem ásni magamnak a síromat.